Harmincötödik fejezet - A tavasz érintése

Harmincötödik fejezet

A tavasz érintése

Mikor kinyitottam a szememet, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok. Aztán egy másodperc alatt lejátszódott az agyamban minden, ami az elmúlt egy napban történt. Nagyot dobbanó szívvel vettem le fejemet Loki mellkasáról, hogy szememmel láthassam az arcát. Legnagyobb meglepetésemre ő már ébren volt és engem nézett. Eddig észre sem vettem, hogy ujjai a hajamat simogatják. Megnyugodtam, mert láttam rajta, hogy visszanyerte az erejét, vonásai újra kisimultak, szeme alól eltűntek a sötét karikák. Nem mondtam semmit, nem kérdeztem semmit. Köztünk oly fölöslegesek voltak a szavak.

Hosszú órák teltek el így. Egyikünk sem szólt egy szót sem, csak feküdtünk egymás karjaiban, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Loki arcát nem sikerült megfejtenem, szemei egyszerre annyi féle érzelmet és gondolatot továbbítottak felém, amellyel nagyon nehéz volt egyszerre megbirkózni. Láttam megcsillanni benne az örömöt, az elmúlt, hosszú órák fájdalmát, a veszteséget, amelyet még nem tudott felül írni újjászületésem öröme…és láttam a szemében a maró önvádat mindazért, ami történt…láttam tükröződni bennük mindazt, ami megtörténhetett volna, ha nem tud visszahozni az életbe.

Arcára tettem a kezemet, hüvelykujjammal finoman simogattam végig magas homlokát és szemöldökének vonalát, közben pedig tényleg bele láthattam háborgó érzéseibe. Az ő keze is az én arcomat simogatta, elmémmel nyugtató gondolatokat küldtem felé...”Vége van…elmúlt…már semmi nem számít, ami a múltban történt…most új élet kezdődik…itt vagyok veled és…szeretlek…” Ujjamat lassan lejjebb csúsztattam arccsontjára, amely annyira határozott vonalat adott az arcának. Soha nem hittem volna, hogy egyszer még így feküdhetek a karjaiban, nézhetem földön túli, az én szemeim számára felfoghatatlanul gyönyörű arcát…közben pedig ő is így néz rám…

Ujjam vékony, lilás árnyalatú ajkára vándorolt, eszembe jutott az a néhány másodperc ott, a parkban, amikor először csókoltuk egymást…amikor ajkai élénk rózsaszínre változtak…

Felkönyököltem az ágyon, lassan, apró csókokkal borítottam el az arcát, majd elértem a szája sarkához…először csak finoman csókoltam meg, amelyen a legelső csókunk is volt…Loki ujjai lassan végig siklottak az arcomon és bele túrtak a hajamba. Ajkai finoman elnyíltak, engem pedig ismét elvarázsolt a tavasz édes illata. Nyelvemmel finom megnyaltam a száját, érezni akartam az ízét…kezével mellyel elveszett hajam özönében, egyre közelebb húzott magához, ajkaim immár teljesen az övére tapadtak. Finoman akartam őt csókolni, majd egyre mélyebben, de mellette lehetetlennek tűnt bármi ilyesfajta önmegtartóztatás. A tavasz íze áradt szép a szájamban, játszott finoman, izgatóan a nyelvemmel, aminek köszönhetően a testemben lakozó energia veszett iramban pulzálni kezdett, bizsergett tőle az egész testem, forróság öntötte el mellemet, a veszett pulzálás pedig mintha a combjaim között kelt volna új életre.

- Gonosz vagy… - suttogtam levegőért kapkodva, mikor óriási erőfeszítések árán sikerült eltávolodnom rózsaszín ajkaitól.

- Hmmm…nem értem miért mondja ezt mindenki. - fonta ujjai közé egyik hosszú, fekete tincsemet, szája sarkában apró mosoly bujkált.

- Így…így tetszem neked? – kérdeztem, miközben az ujjai között fogságba ejtett hollófekete tincsemet néztem.

- Én mindig ilyennek láttalak. – mondta, arca komoly volt, ám kiismerhetetlen. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a kijelentést. – Nagyon zavar? – kérdezte, majd végig simította arcomat, közvetlenül a szemem vonala alatt, ahol pillantásom már természetfeletti, zöld fénnyel ragyogott.

- Nem… - ráztam meg a fejemet. – Csak még nagyon furcsa.

- Ha mélyen, a lelkedben nem szerettél volna ilyen lenni, akkor nem ilyen alakban jössz vissza. – arca ismét titokzatossá változott, szavaitól összezavarodtam. - A királyném vagy… - éreztem, hogy arcomat elfutja a pír. Loki tekintetében pedig megvillanni láttam a birtoklás tudatának örömét. Egyszerre volt izgató, félelmetes és zavarba ejtő.

Fejemet mellkasára hajtottam, hogy ne lássa zavaromat. Igyekeztem figyelmemet másfelé fordítani. A sötétzöld selyem köntös, amelyet viselt, csókunk közben kissé szétnyílt, nem kevés belátást engedve márvány fehér mellkasára…

- Nagyon tetszetős ez a cucc… - suttogtam halkan, majd ujjammal finoman végig követtem az egyre tágasabbra nyíló V kivágásának körvonalát. „Hát még aki benne van…” – tettem hozzá magamban, ám Loki elégedett morgását követően rá kellett jönnöm, hogy olvasott a gondolataimban. Keze újra és újra végig simogatta az arcomat és a hajamat.

Nem tudtam féket tenni a kezemre, ujjaim lassan bekúsztak a ruha alá, végig simogatták Loki mellkasát, amitől bőre egy fokkal élénkebb színben kezdett el játszani. Felemeltem a fejemet, látni akartam az arcát, közben kezeim egy pillanatra sem pihentek meg. Ha valaha egy percre is kétségem támadt volna afelől, hogy vajon egy Isten is úgy működik, akárcsak egy ember, ebben a pillanatban mind elszállt. Ajkai elnyíltak, arca kipirult, fekete pupillái éhesen meredtek rám. Kívülről láttam saját magamat és tudtam jól, ő is ugyanezeket a jeleket tapasztalja rajtam.

Akartam Őt, Ő pedig akart Engem. Néhány órája még azt hitte, hogy örökre elveszített, elveszítette a lehetőséget, hogy bevallhassa magának, csupán a félelem tartja tőlem távol, a félelem az ismeretlentől és Önmagától, a rosszabbik énjétől. Én pedig néhány órája még a semmi közepén lebegtem, féltem, hogy örökre elnyel a sötét némaság…most viszont itt voltunk mindketten, az új választásunkkal és az új életünkkel. És akartuk egymást. Mindketten a magunk saját módján, azon a módon, ahogy a másik szeretett minket. Ez a felismerés izgatóbb volt bárminél a világon.

Lehajtottam a fejemet és végig csókoltam szép vonalú mellkasát. Ő nem olyan volt, mint Thor. Nem csupa, hegyekben álló férfias izom. És mégis…annyira tökéletes volta rajta minden. Inkább volt szálkás, inas, és vékony, de mégis izmos ott, ahol kellett. Kezeim lejjebb vándoroltak a hasára, melyen nem volt nehéz kitapintani a formás kockákat.

Éreztem, ahogyan finoman megrándul rajtam a ruha. Akkor eszméltem csak rá, hogy még mindig az a szörnyűséges, fehér gyengélkedő béli krumpliszsák van rajtam, amiben idáig futottam. Oldalán három helyen masnira kötött madzagok tartották össze, ezeket kezdte el Loki finoman kibogozni. Vele együtt kezdtem el én is kibontani köntösének lazán megkötött övét. Egyszerre végeztünk, majd keze egy finom mozdulattal becsusszant a ruhám alá, hosszú ujjai a derekamat kezdték el simogatni, majd egy feljebb jutottak, ám az utolsó pillanatban megálltak és kínos lassúsággal elkezdték róla lehámozni a fehér zsákot. Ekkor döbbentem csak rá, hogy alatta teljesen meztelen vagyok. Reflexszerűen takartam el magamat minden kínos helyen, amikor a ruha a szoba túlsó felébe repült. Ott térdeltem az ágyon, zavaromban előre hajtottam a fejemet, fekete loboncom sátorként borult előre, a testemre. Egy pillanatra felemeltem a tekintetemet és megláttam Loki szemében a csillogást. Ő is feltérdelt, ajkai éhesen tapadtak az enyémre. Egy elegáns mozdulattal levette magáról a köntöst, majd célra törően a hátamra fektetett az ágyon. Egy kicsit ijesztő volt és erőszakos. Éreztem, ahogyan pánik önti el a testemet, és megfeszülök. Egy pillanat múlva már Loki is érzékelte ezt, mert egyik kezét az arcomon tartotta, míg a másikkal mellettem könyökölt. Tudtam, hogy olvas a gondolataimban. Nem tudtam volna és nem is akartam most elzárni az érzéseimet. Olyan képesség és lehetőség adatott meg kettőnknek, amellyel szavak nélkül is kommunikálhatunk ebben a bensőséges, intim helyzetben, egy olyan képesség, amiért sok ember minden megadna ilyen helyzetben, hogy segíthessen vele a másiknak, vagy éppen saját magának. Megértettem és értékeltem ezt az ajándékot és reméltem, hogy Loki is így viszonyul hozzá.

Érzékelte pillanatnyi riadtságomat, apró csókokkal borította el a nyakamat.

- Ne haragudj… - hallottam mélyen zengő hangját a fülemben. – Csak ez annyira…annyira… - nem is kellett mondania, anélkül is tudtam. Tudtam magamról. Én is ugyanúgy éreztem, mennyire felkavaró mindaz, ami éppen történik és ami még történni fog. Láttam, ahogy kavarog körülöttünk az energia, ahogyan lüktet bennem a vágy, lent, lényem középpontjában, egyre hevesebben és nedvesebben, várva, hogy egyesüljön Loki vágyával, amelynek keménységét combjaim belső felén éreztem. Remegő kézzel nyúltam be kettőnk közé, mindennél jobban vágytam arra, hogy megérintsem. Igen. Loki mindenhol isteni volt. Köré fontam az ujjaimat, míg a másik kezemmel egész hosszában végig simítottam. Forró volt és szinte pulzált…eddig Loki csókjait éreztem a nyakamon, most mintha ragadozó fogai mélyedtek volna bele kissé a húsomba. Szaggatott légzése a fülemet perzselte.

Keze elhagyta az arcomat, majd végig simítva a testemet, ő is az én vágyam forrása felé vette az irányt. Ujjai finoman és egyszerre követelőzve simogatták végig a kapukat, majd óvatosan merültek el a nedves forróságban. Zavarba hoztak a kiszűrődő hangok, ám mégis, ösztönösen szélesebbre tártam a combjaimat, hogy jobban hozzám férjen. Egyik ujja lassú tempóban, óvatosan kezdett ki-be járni a testemben, miközben csókolt, nyelve is hasonlóképpen játszott a szájamban. Egyik kezemmel a hajába túrtam és élveztem mély csókját, míg a másikkal még mindig lüktető, isteni mivoltát fogtam, miközben csípője ütemesen mozgott előre-hátra. Az én csípőm is hasonlóképpen  mozgott ujjainak ütemére, mikor hirtelen elhúzódott tőlem.

Egy kis szünet következett. Ismét csupán érintések, párbeszéd és csókok. „A tavasz érintése”…Próbáltam betekinteni Loki fejébe, de most a vágytól vörös köd ereszkedett gondolataira, így én, ki hasonló érzésekkel küzdött, nem találtam utat hozzá. Kezemmel ismét végig simítottam a testét, kezemet a szemeim is követték. Most először láttam meg azt, amit eddig kezeimmel csak érintettem. Egy nagyot nyeltem. Az élet Lokival tele volt kihívásokkal. Ezek a kihívások általában egyszerre voltak rémisztőek és egyben izgalmasak. Akárcsak ez…

Loki követte a pillantásomat, látta az arcomat és reakcióimat, érzékelte, hogy mennyire feszült lettem. Arcán elégedett mosoly jelent meg. Ismét megcsókolt, egyik kezével pedig végig simította combom belső felét, majd hosszú ujjaival elkezdett kőrözni a szenvedély apró pici pontja felett.

Éreztem, ahogyan néhány másodperc alatt ellazulok, kinyílok, mint egy virág. Néhány pillanat múlva éreztem, ahogy óvatosan, bár keményen nekem feszül, a testem pedig hirtelen riadót fújva görcsbe rándult, a combjaim összezárultak, ám Loki nem hagyta, hogy úrrá legyen rajtam a pánik. Egyik keze felkúszott az arcomra és ügyetlenül, remegő kézzel simogatott. A szemébe néztem és láttam szemében a kívánságot. És akkor már tudtam, hogy ez egy édes fájdalom. Nincs miért rettegnem tőle. Ez csak a felvezetése a ténynek, hogy mostantól Lokié vagyok, ő pedig az enyém.

Megcsókoltam őt, majd ismét feltárultam előtt, kezemet pedig a csípőjére tettem. Ismét megmozdult, én pedig becsuktam a szememet, próbáltam kizárni a fájdalmat, csak arra gondoltam, hogy mennyire szeretem, hogy mennyire szeretném őt befogadni és magamban érezni…egy pillanatra kinyitottam a szemet és láttam, ahogyan arca szinte sugárzik. Én a fájdalommal küszködtem, ő pedig mintha nem is venne erről tudomást…arcát még soha nem láttam ennyire boldognak, elégedettnek, mint ebben a pillanatban, miközben próbált testem legmélyére jutni. Felemelte a kezemet és arcára tettem. És akkor végre megértettem…

Loki nem azért élvezte annyira ezeket az első másodperceket, mert élvezte azt, hogy fájdalmat okozhat nekem. Nem. Az ő igen furcsán működő agyában fájdalmam azt jelentette, hogy még soha nem voltam másé rajta kívül, hogy a nő, akivel együtt van, csak az övé, van valamije, amit csakis Ő birtokol…testem makacs ellenállása erre emlékeztette, ezt jelentette számára, ezért volt számára annyira fontos, örömmel és élvezettel teljes. Én pedig nem tudtam érte gyűlölni, csak magamhoz szorítottam és befogadtam őt.

Így bele gondolva, furcsán izgató volt számomra is a gondolat, hogy Loki birtokba vesz engem, mostantól az övé vagyok…hirtelen azt vettem észre, hogy már nem érzek fájdalmat. Loki mélyen a testemben volt, majd apró lassú mozgással töltötte ki azt. Csípőm, amely eddig merev volt a fájdalomtól, lassan az Ő ritmusára kezdett el ringani, egy ütemre, mintha csak segíteni akarná, hogy minél mélyebbre juthasson. Loki is észre vette a változást, mozdulatai bátrabbak lettek, én pedig nem tudtam visszatartani a szenvedély hangjait. Éreztem, hogy ő is egyre jobban élvezi együttlétünket, ujjaival mélyen belevájt a csípőmbe, miközben újra és újra mélyen belém fúrta magát. Aztán hirtelen megálljt parancsolt, feltérdelt combjaim közé az ágyon, miközben még mindig bennem volt, majd kezével végig simított a hasamon, kezébe fogta a mellemet, hüvelykujjával finoman megdörzsölte a sötétbordóra változott mellbimbómat, majd keze tovább vándorolt, fel, a nyakamra. Ott megállapodott, majd nem kis ijedtségemre kissé megszorította azt. Azonnal az a nap jutott az eszembe, ott a parkban, amikor először csókolóztunk és ujjai ugyanígy fonódtak a torkomra. Akkor nem akart bántani, egyszerűen csak örömöt okozott neki, hogy ily módon is uralkodhat felettem. Az arcára néztem és láttam, hogy most is csupán erről van szó. Nem akar bántani, egyszerűen csak számára így teljes az élmény. Én pedig nem akartam megtagadni a kívánságát, inkább bele mentem a játékba. Ajkaim elnyíltak, mintha levegőért küzdenék, hátam ívben megfeszült, mintha ellenkeznék az erőszak ellen, ám mindez csak játék volt. Egy olyan játék, amely mindkettőnknek örömet és kielégülést okoz. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen játékban lelem örömömet, de Lokit választottam, ő pedig ilyen volt. Én pedig bármit megtettem volna a kedvéért.

Elnyílt ajkakkal és ívben megfeszült háttal néztem Őt, fogaival az ajkába harapott, majd ajkai kinyíltak. Egy keze továbbra is a nyakamon volt, míg a másik kezével megfogta a csípőmet, majd ritmusos, kemény mozgásba kezdett. Éreztem, ahogyan még forróbb és keményebb lesz bennem, testem önkéntelenül is úgy táncolt alatt, mintha szabadulni akarna, ami neki még jobban tetszett. Valahol, agyam egy tiszta pontját érzékeltem, hogy egyre hangosabb vagyok, torkom egyre mélyebben adja ki a buja, élvezettel teli hangokat, de nem tudtam uralkodni magamon. Arra vágytam, hogy Loki ismét fölém kerekedjen, hogy simogathassam és szorongathassam testén az izmokat. Mintha csak bele látott volna a fejembe, testével ismét fölém hajolt, miközben csípője egy pillanatra sem állt meg. Keze torkomnál fogva még mindig az ágyhoz szögezett, miközben ajkai éhesen vándoroltak a szájamra. Vadul csókolóztunk, miközben egyre keményebb lökésekkel töltötte el a testemet. Nem tudtam ellenállni, körmeimet mélyen bele vájtam a hátába, amitől hangosan felhördült, majd újabb elégedett mosollyal tért vissza ajkaimhoz.

- Nagyon gonosz vagyok? – kérdezte rekedtes hangján, miközben egy pillanatra sem állt meg. Szavaira csak az én, elcsukló nyögésem volt a válasz. Keze lassan elindult lefelé a testemen, majd ujjai ismét elkezdtek kőrözni a szenvedély apró pontja felett. Éreztem, hogy felgyorsul a légzésem. Alig néhány másodperc telt el és én éreztem, hogy nemsokára elsöprő, ám annál gyorsabb véget ér számomra ez az egész forgatag, de én még nem akartam ezt. Egy hirtelen mozdulattal átfordítottam magamat, immár én voltam az, aki felül volt és Loki feküdt kibontott, fekete hajával a párnán. Láttam rajta a meglepetést, hogy hirtelen nem ő van nyeregben. Láttam, hogy felülni készül, hogy magához húzzon, ám az utolsó pillanatban megállítottam a mozdulatában, most én csúsztatta a torkára kezemet és nyomtam vissza az ágyra. Arcán elégedett mosoly terült szét, nem ellenkezett, élvezte a helyzetet. Lehajoltam a mellkasára, majd a fülébe suttogtam.

- És én gonosz vagyok? – kérdeztem, majd újra kiegyenesedtem. Loki kezei a csípőmre fonódtak, míg az én egyik kezem még mindig a torkán pihent, majd lassú ritmusban kezdtem el mozogni kemény férfiasságán. Nem diktálhattam sokáig én az iramot, mert ő mélyen belemarkolt a csípőmbe és erősen magára húzott, miközben keményen és mélyen hatolt belém újra és újra. Elvettem a kezemet Loki torkáról, végig csúsztattam ujjaimat a mellkasán, majd megállapodtam lapos hasán. Fejemet hátra vetettem, miközben hátam megfeszült, hajam izgatóan simogatta a fenekemet. Az ő kezei is elengedték a csípőmet és a melleim után nyúltak, melyek szabadon ringtak fölötte. Így újabb esélyt kaptam rá, hogy én irányítsak. A gyors, kemény behatolást lassú, elnyújtott mozgásra váltottam, kínos lassússággal emeltem le csípőmet a férfiasságáról, amíg már szinte teljesen el nem hagyott engem, csak hogy következő pillanatban ugyanezzel a kínos lassúsággal ereszkedhessek belé újra. Csodálatos volt érezni teljes hosszában minden egyes centijét, a keménységét, a forróságát, ahogy elmerül az én nedves forróságomban.

Fejemet előre hajtottam, Loki pillantását kerestem. Ezek az lassú, érzéki pillanatok teljesen elvarázsoltak. Kissé előbbre dőltem, miközben egy pillanatra sem hagytam abba a mozgást, kezeimmel pedig aprólékosan végig simogattam Loki testének minden apró kis pontját. Annyira gyönyörű volt és tökéletes…Arca kipirult, ajkai sötét rózsaszínben játszottak. Szemében játékos fény villant, ami teljesen megbolondított. Lehajoltam hozzá és finoman megcsókoltam…de éreztem, hogy neki már elege volt a finomkodásból.

Egyik kezével bele túrt sűrű hajzuhatagomba, szinte teljesen magára húzott, ajkai éhesen csókolták és finoman harapdálták az enyémet. Másik keze a fenekemet markolta, miközben a csípője ismét harcba lendült. Hangosan belenyögtem a szájába, mire ő egy könnyed mozdulattal átfordított a hátamra. Nem lepődtem meg. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy hosszú távon elviselné, hogy én legyek nyeregben.

De nem zavart. Isteni teste és tekintete az ágyhoz béklyózott, bár eszemben sem volt menekülni. Ki akartam élvezni együttlétünk minden őrült pillanatát. Éreztem, hogy nedvesen tapadnak a homlokomra a tincsek, az egész testem perzselt a forróságtól, de örömmel tapasztaltam, hogy Loki, egyébként márvány fehér bőre is egészséges, emberi színezetet kapott.

Végig csókolta a testem, a melleimet, nyelvével finoman eljátszadozott velük, amitől megremegtem. Útját a nyakamig folytatta, ott belefúrta arcát hollófekete hajamba, forró leheletét a fülemen éreztem. Az én ujjaim is bele fonódtak az ő tincseibe és vártam a folytatást.

Csípője előbb lassan, majd egyre keményebb iramban feszült az enyémnek, ujjai egyre erősebben markolták a hajamat, fogainak izgató nyomát a nyakamon éreztem. Minden egyes mozdulatára nagyot rándultam az ágyon, egyik kezemmel tincseit szorongattam, a másikkal pedig a hátát szántottam végig. Egyik keze alig észrevehető gyorsasággal lekúszott a testemen, érintését hirtelen a legérzékenyebb pontomon éreztem. Apró nyögés hagyta el ajkaimat. Egy pillanatra sem hagyta abba izgató, gyönyört hajszoló mozgását, de közben szorgalmasan kényeztetett engem is a szenvedély apró pontján. Tudtam és éreztem, hogy a vágytól végsőkig felhevült testem nem sokáig bírja majd ezt a többszörös ostromot, bárhogyan is szeretném elhúzni a gyönyör perceit.

- Istenem… - suttogtam elhaló hangon.

- Igen?... – zengett mélyen Loki hangja a fülemben, miközben a fülcimpámat harapdálta, és még egy lapáttal dobott a tűzre. De én már nem tudtam válaszolni. Egyik kezemet Loki arcára tettem, mert azt akartam, hogy lássa…lássa és érezze a gyönyört, amit átélek általa. A kielégülés mélyről, kettőnk gyújtópontjáról tört fel belőlem, végig száguldott az egész testemen, úgy villogott az agyamban, mintha ezernyi csillagszóró. Hátam megfeszült, torkomból mélyről jövő, kéjes kiáltások törtek elő, másik kezemet lecsúsztattam Loki fenekére és többször, mélyen magamba húztam őt. Bensőm ütemesen szorongatni kezdte férfiasságát, ezzel is jelezve a rajtam átszáguldott gyönyört.

Néhány másodperc múlva már ellazulva, remegő testtel feküdtem az ágyon. Kezem erőtlenül csúszott le Loki arcáról. Homályosan láttam az elégedett mosolyt az arcán, megnyalta kiszáradt ajkait majd finoman megcsókolt. Tudtam, hogy meg van elégedve.

- Köszönöm… - leheltem halkan. – Én is…én is akarom… - húztam az arcomra a kezét, mert én is látni és érezni akartam az ő gyönyörét, amely még váratott magára.

Erőt vettem sajgó végtagjaimon karommal átfontam a testét, lábaimmal a derekát és vártam…vártam egy Isten szenvedélyének végső, mindent elsöprő rohamát. És nem kellett sokáig várnom. Egyik keze az arcomon pihent, a másikkal pedig a combomat szorongatta, amellyel körül fontam vékony, keményen mozgó csípőjét. Testem belseje sajgott, éreztem, hogy Loki mozgása sokkal görcsösebbé vált teste megfeszült, remeg, tudtam, nincs már messze a kielégülés. Hihetetlenül izgató volt látni a gyönyörét, hirtelen azon kaptam magamat, hogy az én testemben is ismét lángot vet a szenvedély. Egyik kezemmel szorosan az arcomra szorítottam az övét, másik kezemet pedig az ő arcára szorítottam.

Loki teste a következő pillanatban megfeszült, mintha egy nyílvessző állt volna belé, fejét hátra vetette, fekete haja csapzottan kavargott körülötte, ajkai közül rekedt kiáltás tört elő. Éreztem forró, nedves pulzálását a testem mélyén, amelytől az én testem is újra lobot vetett, és hangos kiáltások közepette száguldott végig rajtam a gyönyör.

- Nem is mondasz semmit? – kérdezte Loki egy idő után, miközben egymás karjában feküdtünk, mert kielégülésünk óta egyikünk sem szólalt meg.

- Ugyan miért mondanék bármit? – kérdeztem incselkedve. – Úgyis láttál és hallottál mindent…mindkétszer – sütöttel le pilláimat pironkodva.

- Hát igen… - szívta tele tüdejét büszkén levegővel.

- Na de én is láttam ám mindent. – könyököltem fel mosolyogva, majd arcom komolyra változott. – Még soha nem láttalak ilyen szépnek. – simogattam meg az arcát. - Boldog vagyok, hogy sikerült neked örömöt okoznom.

Loki ujjai közé fonta az egyik hajtincsemet, majd finoman megcsókolt.

- Királynőm…